Grannie Naplója

Jó ideje nem voltam, de most összeszedem gondolataimat. Elég sok minden történt azóta aminek örülünk. Pl.: felszerelték a redőnyöket, nagyon szépek és azóta Gergő is sokkal többet alszik a sötét miatt. Kari kiszedte a medence helyét, jövő héten hozatom a sódert és a cementet. Az is elkészül végre és kitesszük a medencét lassan. Törik fel a teraszt és újra lesz betonozva, oda még vennem kell taposót. Az új ajtók még nincsenek berakva, idő hiányában még váratnak magukra. Most az első a terasz és a medence. A cserepezést 31-én kezdik, alig várom már, hogy fent legyen az is a helyén. Szóval zajlik az élet, gyarapodunk, csinosítgatunk. A konyhai csempe is megvan, hogy mikor kerül fel a falra az a jövő titka. Ami nagyon elkeserít: nagyon beteg a kutyánk, napok óta nem eszik, a vizet is kihánnya. Most várjuk az orvost. Remélem nem kell elaltani mert akkor a szívem biztoan megszakad. 12 éve, mióta megszületett velünk van, olyan Ő nekem mintha a második gyermekem lenne. Szóval minden nagyon jó és szép, de közben vérzik a szívem. Remélem nincs nagy baj és meggyógyul.

Közben itt volt az orvos és elaltatta. Isten nyugasztalja!!!!!! Bizony mély a gyász!

Tegnap egy volt kolleganőm volt nálunk a férjével és borgácsoztunk. Nagyon jól érzetük magunkat, finomat ettünk és jókat beszélgettünk. Egyébként azért nyitottam ezt az új blogot mert az előzőn egy mocsadék nem hagyott békén, állandóan olvasta a beírásaimat és azon csámcsogott (7 évig a legjobb barátnőm volt). De ennek vége, remélem mindörökre leszáll rólam, mert a férjem is nagyon mérges rá és nem szeretném ha baj lenne ebből az egész marhaságból. Tegnapi bográcsozásról egy pár kép: